érdekes
november végefelé járunk de eddig még egy 'belevetem magam a gyöngyöspatakba' pillanatom se volt
ami egyrészt jelenthetné azt is hogy éljen, túléljük az őszt borzalmas november-szindróma és önsajnálattal teli ködös és esős esték nélkül, túllendülünk ezen a cseppnyi pesszimizmuson és borúlátáson amire már csak az egészség és az egyensúly megőrzése miatt is szükség van,
másrészt viszont jelentheti azt, hogy ez a halvány szürke melankólia már rég túlnőtte a rettegett és gyűlölt novembert, és hosszú távra bérelt lakást a lelkemben;
ez a szürkeség
nemis elkeserítő,inkább bosszantó
fásultság?
belenyugvás?
érdektelenség?
nem tudom mi ez de egyáltalán nem tetszik
kérem vissza a régi életem és a régi látásmódom
elég volt a majdnem jóból, mostmár a teljes csomagot szeretném, köszöntem szépen.