Miért van az hogy az olyan egyszerűen kiejthető, rövid szavakat mint a 'sajnálom' vagy a 'szeretlek' sokkal nehezebben tudjuk kimondani mint például azt hogy predesztináció vagy kvantuummechanika?
Buta kérdés, erre mindenki tudja a választ, de azért néha fel kell tenni a legbutább kérdéseket is, főleg ha elfelejtetted őket feltenni olyan ötévesen amikor időszerű volt.
Meg pl miért él hatmilliárd ember a Földön ha egy csomószor, egy kicsit talán minden nap teljesen magunkra vagyunk utalva és senki nem segít döntéseket hozni és hullámvölgyeket átugrani és emiatt sokszor rosszabbul sül el a dolog mintha ott állt volna mellettünk valaki és a fülünkbe súgta volna a jó választ.
Ettőlfüggetlenül imádom az élet minden egyes pillanatát és az embereket is de ez sajnos már nem az ötévesek pozitivizmusa. Bármennyire küzdök ellene bizony a gondolataim is öregednek és ezellen nem lehet semmit tenni és kezdek rájönni hogy milyen ostoba hibákat is követtem el eddigi rövidke pályafutásom alatt hjajj