Vannak azok a tipikus film kezdőképsoraiba illő napok, amikor esik az eső, az ember sehogy se találja a kulcsait, megkérdezik tőle hogy terhes-e vagy beteg holott csak a kelleténél kicsit több édességet evett vagy elfelejtette kisminkelni magát, mikor egész biztosan elesik a lépcsőn/belelép a pocsolyába/beragad a liftbe/dugóba kerül. Amikor semmi sem akar összejönni. És akkor persze vannak azok a napok, amikor a nap süt az égen meg valahogy az emberben belül is. Minden úgy van rendben ahogy van. Amikor úgy kelünk fel hogy örömmel ugrunk ki az ágyból hogy végre elkezdődhet ez a nap. Ezeken a fent-napokon persze minden olyan dolog is felértékelődik, minden olyan apróságnak is örülni tudunk amiket a lent-napokon észre sem veszünk mert el vagyunk foglalva a saját tragikus sorsunkkal és tulajdonképpen a legnagyobb örömmel sajnál(tat)juk magunkat amitől persze még borzalmasabb lesz a hangulatunk.És még az embert mondják a legintelligensebb lénynek.