Van egy pillanat, mikor a hétköznapi hangokból, az utca zajából valami sokkal magasabb szintű dolog, zene keletkezik. Nehéz megmondani, hol az a határ amikor a kanalak csörömpölése, az óramutató kattogása vagy a tűsarkú kopogása ritmussá, dallammá válik. Miért kéne megszabni, mi számít zenének? Miért lenne szükség hangszerekre és lekottázott dalokra hogy érezzük azt a lüktetést, azt a bizsergést amikor zenét hallunk? A zene, a zeneiség mindenhol ott van, soksoksok éve, és azok közé a megmagyarázhatatlan és csodálatos dolgok közé tartozik amiket talán nem is szükséges megmagyarázni.
De akkor az miért van, hogy ami az egyik embert táncolásra, mosolygásra, mások megölelésére készteti, az a zene másoknak csak idegesítő és irritáló zaj?
Bonyolult az élet.